azelettommal.blogspot.com
Az élet Tommal: El lehet-e valaha fogadni a tényt, hogy a gyerekem Aspergeres?
http://azelettommal.blogspot.com/2014/10/el-lehet-e-valaha-fogadni-tenyt-hogy.html
Aki 15 éves és Asperger-szindrómás. Van egy húga is, Sophie, ő 13 éves. Mindennapjainkról írok. 2014 október 24., péntek. El lehet-e valaha fogadni a tényt, hogy a gyerekem Aspergeres? Rengetegszer kérdeztem magamtól régebben, de ma már csak mosolygok ezen és ha visszamehetnék az időben, azzal a kérdéssel válaszolnék magamnak: - miért, más gyereket, aki nem Aspergeres el lehet fogadni? Miért is ne lehetne elfogadni? Egyáltalán miért merült fel bennem ilyen? Talán túl sokat aggódtam. Talán az egész együtt.
azelettommal.blogspot.com
Az élet Tommal: augusztus 2014
http://azelettommal.blogspot.com/2014_08_01_archive.html
Aki 15 éves és Asperger-szindrómás. Van egy húga is, Sophie, ő 13 éves. Mindennapjainkról írok. 2014 augusztus 23., szombat. Jól telt a nyár. Szóval ez is eljött, ha valami nem teljesen úgy alakul, ahogy tervezzük, nem dől össze a világ! Azt hiszem, ezt mondhatom sikerélménynek! Szóval öröm van és nagy változások! Azért persze csínján kell ezekkel bánni, mert ugyanúgy, ahogy a rossz, a jó sem tart örökké és kezdődik az iskola és vele együtt minden nehézség, de épp ezek a számomra jelentős dolgok adják az...
azelettommal.blogspot.com
Az élet Tommal: március 2014
http://azelettommal.blogspot.com/2014_03_01_archive.html
Aki 15 éves és Asperger-szindrómás. Van egy húga is, Sophie, ő 13 éves. Mindennapjainkról írok. 2014 március 21., péntek. Óriási bűnt követtem el. Nem akartam mostanában írni, annyira a tanulásnak akartam szentelni az időmet, ám most mégis muszáj kiírni magamból, mert állandóan ez jár a fejemben, még tanulás helyett is. Remélem, nemsokára csak egy rossz álom lesz. Azzal kezdődött minden, hogy nem vettem át egy postai ajánlott levelet. Igen, ebben bűnös vagyok. Mea culpa, mea maxima culpa. Természetesen í...
azelettommal.blogspot.com
Az élet Tommal: A tavalyi év összegzése és egy kis előretekintés
http://azelettommal.blogspot.com/2015/01/a-tavalyi-ev-osszegzese-es-egy-kis.html
Aki 15 éves és Asperger-szindrómás. Van egy húga is, Sophie, ő 13 éves. Mindennapjainkról írok. 2015 január 1., csütörtök. A tavalyi év összegzése és egy kis előretekintés. Hogy milyen volt 2014? Röviden és tömören: jó! Igazság szerint azért sem írok mostanában túl sűrűn, mivel az életünk folyik a maga medrében szépen, nyugiban, izgalmaktól mentesen. Ezt az egyet azért írom le félve, mivel mindig ilyenkor szokott belénkcsapni a ménkű, nehogy elbizakodjam magam. Mi ez, ha nem siker? A tavalyi év összegzés...
azelettommal.blogspot.com
Az élet Tommal: Autizmus és karácsony
http://azelettommal.blogspot.com/2014/11/autizmus-es-karacsony.html
Aki 15 éves és Asperger-szindrómás. Van egy húga is, Sophie, ő 13 éves. Mindennapjainkról írok. 2014 november 28., péntek. Ennél a témánál leginkább csak saját tapasztalatról tudok írni és nem mondom, hogy minden autista emberke így működik, mert ahányan vannak, annyifélék, de nálunk a karácsonyok a korai időszakban (lsd. Tom 3 éves korától) elég zűrzavarosan teltek. Egész más ételek, karácsonyi menük. Bármi, megszokottól eltérő program. Mikor még "kezdő" voltam, nem értettem Tom heves reakcióit az ünnep...
azelettommal.blogspot.com
Az élet Tommal: Advent első vasárnapja
http://azelettommal.blogspot.com/2014/11/advent-elso-vasarnapja.html
Aki 15 éves és Asperger-szindrómás. Van egy húga is, Sophie, ő 13 éves. Mindennapjainkról írok. 2014 november 30., vasárnap. Ma nagyon-nagyon jól telt, teljes béke és csend és nyugalom jellemezte az egész napunkat. Biztos vagyok benne, hogy nem mindenkinek válik ez valóra, de én a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna olyan karácsonyra, amilyen végül lett. Tom milyen remek srác lett, ez a fő és az, hogy mindez már csak a múlt szerencsére, a szívét szépen rendbehozták és remélhetőleg nem fog sor kerü...
azelettommal.blogspot.com
Az élet Tommal: november 2014
http://azelettommal.blogspot.com/2014_11_01_archive.html
Aki 15 éves és Asperger-szindrómás. Van egy húga is, Sophie, ő 13 éves. Mindennapjainkról írok. 2014 november 30., vasárnap. Ma nagyon-nagyon jól telt, teljes béke és csend és nyugalom jellemezte az egész napunkat. Biztos vagyok benne, hogy nem mindenkinek válik ez valóra, de én a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna olyan karácsonyra, amilyen végül lett. Tom milyen remek srác lett, ez a fő és az, hogy mindez már csak a múlt szerencsére, a szívét szépen rendbehozták és remélhetőleg nem fog sor kerü...
azelettommal.blogspot.com
Az élet Tommal: Befejezés (?)
http://azelettommal.blogspot.com/2015/04/befejezes.html
Aki 15 éves és Asperger-szindrómás. Van egy húga is, Sophie, ő 13 éves. Mindennapjainkról írok. 2015 április 17., péntek. Van sok furcsasága még mindig, de mindemellett egy teljes értékű, megbízható, önálló ötletekkel és némi noszogatásra segítőkészséggel is rendelkező, már a jövőévi nyári munkáját tervező félig-meddig felnőtt fiatalember lett! Hogy a gondolkodása más, mint a többieknek, biztos. Hogy ezt hogy fogják fogadni mások, majd elválik. Én így szeretem őt, ahogy van. Ennyi. Keresés ebben a blogban.
azelettommal.blogspot.com
Az élet Tommal: április 2015
http://azelettommal.blogspot.com/2015_04_01_archive.html
Aki 15 éves és Asperger-szindrómás. Van egy húga is, Sophie, ő 13 éves. Mindennapjainkról írok. 2015 április 17., péntek. Van sok furcsasága még mindig, de mindemellett egy teljes értékű, megbízható, önálló ötletekkel és némi noszogatásra segítőkészséggel is rendelkező, már a jövőévi nyári munkáját tervező félig-meddig felnőtt fiatalember lett! Hogy a gondolkodása más, mint a többieknek, biztos. Hogy ezt hogy fogják fogadni mások, majd elválik. Én így szeretem őt, ahogy van. Ennyi. Keresés ebben a blogban.
azelettommal.blogspot.com
Az élet Tommal: október 2014
http://azelettommal.blogspot.com/2014_10_01_archive.html
Aki 15 éves és Asperger-szindrómás. Van egy húga is, Sophie, ő 13 éves. Mindennapjainkról írok. 2014 október 24., péntek. El lehet-e valaha fogadni a tényt, hogy a gyerekem Aspergeres? Rengetegszer kérdeztem magamtól régebben, de ma már csak mosolygok ezen és ha visszamehetnék az időben, azzal a kérdéssel válaszolnék magamnak: - miért, más gyereket, aki nem Aspergeres el lehet fogadni? Miért is ne lehetne elfogadni? Egyáltalán miért merült fel bennem ilyen? Talán túl sokat aggódtam. Talán az egész együtt.
